Egyszem ország, egyszem nemzet,
jó ezer év óta,
annyi íjas ifjat nemzett,
félte Európa.

...

Langyos nyár végi délelőtt, a nap fáradtan simogat, közeleg az ősz, érezni jöttét. Tinik sütkéreznek a szökőkút szélén ülve, arcuk sápadtan ragyog a fényben

.

nem felejtem el azt az estét
kedves

(Almának és Olegnek )

Szemed tüzébe zárt a nappal
Arcodat a porba rajzoltam
Őrizz vigyázz vigyél magaddal

egy megerőszakolt lánynak a későbbiek
során még lehet jó humora. ezalatt nem
tudom, hogy mit értek. talán nem kell
értenem semmit, mert nem volt dolgom
megerőszakolt lánnyal

Akárha semmiből,
a vízcseppeknek mintha szárnya nőne.
Elébb csak egy. Libben le-föl –
végső, az egyetlen gyönyörre

vár

Aranydallamát a nyár
már lustán levelekre írta,

Bizonyára emlékeztek még rá, hogy az elmúlt héten Kelebi Kiss István: Fernando Pessoa kőgalambjai című - az alkoTÓház által kiadott - könyvéből, valamint grafikáiból, festményeiből tartottunk Velencén Szerzői estet. Nos, erről a felejthetetlen eseményről Kabóca alkoTÓtársunk unokájának fotóiból hozok ízelítőt.