Egyszem ország, egyszem nemzet,
jó ezer év óta,
annyi íjas ifjat nemzett,
félte Európa.
Egyszem ország, egyszem nemzet,
jó ezer év óta,
annyi íjas ifjat nemzett,
félte Európa.
...
Langyos nyár végi délelőtt, a nap fáradtan simogat, közeleg az ősz, érezni jöttét. Tinik sütkéreznek a szökőkút szélén ülve, arcuk sápadtan ragyog a fényben
.
nem felejtem el azt az estét
kedves
(Almának és Olegnek )
Szemed tüzébe zárt a nappal
Arcodat a porba rajzoltam
Őrizz vigyázz vigyél magaddal
egy megerőszakolt lánynak a későbbiek
során még lehet jó humora. ezalatt nem
tudom, hogy mit értek. talán nem kell
értenem semmit, mert nem volt dolgom
megerőszakolt lánnyal
Akárha semmiből,
a vízcseppeknek mintha szárnya nőne.
Elébb csak egy. Libben le-föl –
végső, az egyetlen gyönyörre
vár
Aranydallamát a nyár
már lustán levelekre írta,
Bizonyára emlékeztek még rá, hogy az elmúlt héten Kelebi Kiss István: Fernando Pessoa kőgalambjai című - az alkoTÓház által kiadott - könyvéből, valamint grafikáiból, festményeiből tartottunk Velencén Szerzői estet. Nos, erről a felejthetetlen eseményről Kabóca alkoTÓtársunk unokájának fotóiból hozok ízelítőt.