Napsárga bögrémbe rejtelek.
Lassan szürcsölöm fel ízeid.
Idegen torkomban a meleg,
telítve veled

A szív betűit papírra írom,
a ritmus izzó vadvirágszirom

Képzelhetnél egy működő gépet,
ami nem nagyobb, mint egy porszem

ÉS egymást öleljük mind
sértettek és sértegetők
csúfot űzők és szenvedők
megütöttek és ütlegelők

Jobb lábam időnként balra tart,
a bal pedig jobbra.

Kedves alkoTÓtársak, Olvasóink, versszerető Látogatóink!

Szeretettel hívunk mindenkit az alkoTÓház újabb rendezvényére

2010. augusztus 10-én, 20 órára

Akkora mocsok vesz körül,
s olyan széles az árok,
Jákob ölében Isten ül,
s én lajtorjámra várok

Tán a sivatag az oka
hogy eltévedtél a fényben
vagy a hőség oly mostoha
mely vibrál az izzó légben

- Hű! - nézett végig magán a királyfi. - Ej, de csinos legény vagyok! Megmozgatta hosszú lábait, egyet-kettőt rúgott a levegőbe, majd elrugaszkodott és egy nagy lendülettel már le is ugrott a papírról

Ki hallja meg
az alvó akácok lelassult lélegzetvételét
A mindennek vége utáni állapotban
ki veri fel az egykedvű csendet