Kopott, öreg volt. Nagy recéjű talpa
a házkörnyéket nap-nap körbenyalta,
napfény sikálta, sárrög köszörülte,
csak szára volt egy hajtást visszagyűrve

Enciánkék csönd szivárog, amíg nézlek,
tábortüzek szilaj lángjaiból fenyvest
hasít lefordíthatatlan tektonikus ének

csontunkról egyszer leolvad a hús
foszló testünkből kivetkezünk

Már nem őrzöm. Levert fecskefészken
őrködtem talán ennyit gyerekkoromban.
Na meg a tenger fölött, de az nem szerelem

.

Ki sorsát az ördöghöz kötötte
legyen ezerszer is megátkozott
lelke ne nyugodjon földi rögbe
pokol tüzén égjen mint kárhozott

Talán essék szó a személyi kontaktusról,
tipikus hüllő-arc, feszes és fényes
pofacsontok, készenlét-fehér vigyorgás.
Tudod, aki éppen azt kérdezni

Szeretettel várunk mindenkit a Velencei-tó körüli bemutatkozásaink következő állomásán július 30-án, pénteken, 20 órakor az alkoTÓház és a pART Kávézó közös rendezvényére

Mostanában

Lelkem tündér-világa,
napfény-csókolta szádra
hulljon tavasz virága
- örök fa örök ága