minden nap
túlélési taktikákkal fekszel le
azokkal ébredsz
megalkuvások fellegvárára
épült életedben

Lepedők beszélgetnek a szárítókötélen egy kórház II. emeletén.

Voltam szolgája víznek,
szolgája nagy hajóknak,
ujjam hegyén a tíznek,
tollam hegyén a szónak

olyan csonka ez a fa itt bennem

Egyszerre tisztább, víz-szagúbb,
nyers tapintású levegőt sodor.

Halálra vált leveleken
fekete por

egy érett árnyék megrepedt
hajad kibomlik (költemény)
és elsimul tekinteted
mint kismamák hasán kötény

A négy évszak akkor még sorba látszott,
a tél hideg volt, a tavasz virágzott,
és poros-sárga íze volt a nyárnak,
az ősz örült a szőlő illatának,
ment minden renden, senki sem csalódott

... és lelkébe lépett a csend

Tamási Orosz János bevezetője a Velencén tartott kötetbemutatón

Az apák reggelente felkelnek.
Minden apa. Minden reggel.
A kávé friss illata elnyomja
a ravatalszagot