Hallgatásomban
mélybordó éj nyitogatja függönyszárnyait
Elmozdul a hajnalról a feltámadás
derengő köve
Bukófény mutat
Hozzád vezető utat
de szapora gyilkos vágy fakad
és nagyra dagad az ágynemű sziklaormain
Vágtatva menekül előle
a sárba süppedt döbbenet

Remények fehér zászlóit
rongyolja sóhajok monszunszele
A holnap világítótornya leomlik
és mindent ellep a Hold parancsolatára érkező dagály
Egy új Atlantisz nyílik a mélyben
ahol újra kell tanulnunk levegőt venni
egymás lélegzetéből

Kilenc hónapig hordalak csigaházamban
Értelmem tűzijátékával melegítelek
Arcomon spirális ráncok mélyülnek
és mandalába simulnak párnák piramisán
Súlyos tekintetemből
az álmok szavannájába gyűlnek a könnyek
Bomló sejtjeim sziréndalokkal
csalogatják egymást
Sehol egy vitorlarúd
Sehol egy Odüsszeusz
A csend eget verő
esküvői sátra alól
ütemesen csepeg az idő

*

A parton a platánok
Törzsén málnak a hogyanok
Türelmed sírásaim gőzében inhalál
Mind egyre hozod
Karod lehúzza a jóság telt kosara
de aszályos képzeletem futófénye
keringeti félelmemet
Valahol igen régen elvesztettelek

*

Messze keringenek
a házasságkötő-terem eskütételei
Torkomba
mint halszálka beékelődik
egy mindörökké

azonban maradok
kiskosztümös körömcipős tanú
mások fogadalmát
aláírásommal hitelesíteni
Megmaradok magnak
ló helyett szamárnak
vénasszonyok nyarának
dialóg helyett monológnak
riadóját vesztett harci trombitának
szerelem-trianonnak
felosztott hazának