Fulladás előtt
igaz érzéseit öklendezte föl.
Ezt onnét tudta, hogy
nem fulladt meg.
Most olyan sztáros, játéktermi félisten

1

Valaki követ hajított a csillagokra,
megugranak mint farkas riasztotta
csorda. A Tó érthetetlen nyelven
locsog, bömbölve követelik a hullámok
szabadságukat

Apám előtte fontolt gödröt ásott,
a tuskó alját formázta az árok,
tört rönknek, ágnak nőtt e furcsa jászol

Isten a gondban felejt, köveket görget
mellkasomra a Tó. A lég megtelik
varjúkárogással

BL-nek
(aki a kamaszkortól férfikorba kísért)

A cél, előtted. Kutyafutta.
Utánad. Nem az volt a cél

Életünk vakrepülés a bizonytalanságba. Csak a halál
végleges. A némaság lőrésein áthatol a látóhatár
megbomlott harmóniája. A távolság kottájába lapoznak
pusztító forgószelek