Ül a padon és lóbálja a lábát. Nézi a cipőit, lábfejét hol ki, hol meg befordítja, figyeli a sarok nélküli cipőn megcsillanó fényt. A játék láthatólag elbűvöli, szórakoztatja. Szája mosolyra húzódik, hangosan nevet, érthetetlen, mások számára semmit nem jelentő hangokat kiált boldogan a világba. Tovább →

Ha meg akarod érteni a Csendembert, képzeld el az esőt! Kell hozzá az eső. Meg egy forgalmas, városi látkép, hosszú utcával, az utat övező ázott lombú fákkal. Kell egy híd is, mert a Csendember mindig átsétál egy hídon Tovább →