rigmusaim megroggyantak
            s a korhadt rakoncán
kötélen vonszolom a szót Tovább →

Ami volt, röptödön nehezék.
A valóság fölfalta álmaidat
és nem lakott jól velük.
Most te következel Tovább →

az idő szemgödrébe hullik a fénymagányban
pulzáló csillagok léte. koránkelő hegycsúcsok
homlokára bizarr árnyékot vetnek légörvények
alakzatai Tovább →

Éveim hangyányi-kis napok rendre
szertehordták, és túl életem felén
elfogytak az út, s a morzsák Tovább →

Tovább →

prehisztorikus dallamtöredékek Tovább →

Versekben magasztallak, ajkadra,
hajadra, szemedre büszke jelzőket
találok. Kérkedem: emléked sosem
múlik el. Tovább →

Előrecsócsált táplálékon él.
Kivert fogakkal várja, hogy
szájába tömjék mindennapi
kenyerét Tovább →

A tanévkezdést nem is hoznám szóba,
de hatvanegyszer csöngettek azóta,
hogy kiszaladtál boldogan a fényre Tovább →