és ti szélviharok már annyiszor megleptétek a várost
hogy kiolvassátok az isteni törvényhozás következtében
a kopott kőtáblák alatt nyugvók álmait s oly sokszor
sodortátok a semmi dobszólója helyére a virradat fényét Tovább →

a Komód

e komódfiókban esőerdők emléke mellett
favágók lelke néhány kiirtott indián törzs
és verseim lapulnak Tovább →

csupasz fák körvonalai kaszabolják
az üres levegőt az ágak végén karcsú
üvegserlegek rózsaszín folyadék gyűlik
bennük az alkony gyöngyöző verejték-
cseppjei levedli nappali színeit az ég Tovább →

miféle idő ez
ami könyörtelenül törölni akarja megtett útjukat
amiben egyszer kiváltságosan szabadok voltak Tovább →

Feléd: ez annyit tesz, mint tőled.
A rezonanciák homlokegyenest harmóniája.
Hiábavaló hanyatt-homlok támadásaim. Tovább →

Tovább →

kávéillat térképét követtem s csupán a konyháig jutottam
mégis hallom a belső vitorlák suhogását
és látom amit végtelennek mondanak Tovább →