dal a krónikásért – Gabriel Garcia Marquezért

évszakok hullnak az idő medrébe
vérnyomás-ingadozásos hétköznapok
gombostűi a pontos térképen Tovább →

Utolsó névsorolvasás

– Nagymama, tudom, a szíved szakad meg ha felnézel arra a berámázott képre. Igazi példakép volt Ő. Tovább →

védtelen virágok kezét fogom a kertben
holt tanyák ablakszemhéját lezárom
s út-tudó szavakkal indulok
csöndből kimentett Héthatáron Tovább →

könnyű álmatlanságban lebeg a város
az ablakok párásak mint
ütlegelt kutyák szeme Tovább →

Felőlem! Azt olvasom, jobb ha készülök, ez itt már
a tömeges kihalás kezdeti stádiuma. Tovább →

végleg elrejtett a késlekedés
mint végtelen kékség a madár röptét Tovább →