lépteid nyomát sorsukként fogadják el az utcák
a kerthelyiség zöldellő lombjai alatt üres az asztal
ahol egyszer megörökítettem rajongó tekinteted Tovább →

Kondenzcsík – Isten szikéje
az ég acélszürke boncasztalán Tovább →

(Szárszói képeslap) Tovább →

Az összes világnyelven pici rést üt,
pedig csak néhány millión beszéljük,
de hallódik az örömből, hogy baj van
a betűfüzérekből hajtott dalban Tovább →

könnyebb lenne talán mégis
átsétálni a hídon amit olyan
szépen elképzeltem magamnak Tovább →

az agy folyton dolgozik lázasan kutat
valamit amit soha nem kellett keresnie Tovább →

Tovább →