Köztes állapotba sárgul.
A szem pörög,
forró nyár dúl,
határon innen, s azon túl.

Tovább →

Tovább →

nem szabad felzavarni a szendergő szenvedélyt
utána képtelenség kordában tartani csak zúg
mint féktelen folyó átszakítja a betonba öntött
szabályokat Tovább →

Rossz kedvem messze trappol,
ahogy megóvsz magamtól,
a szél is, mint a bánat,
torpanva les utánad. Tovább →

szabadabb lépésekkel
magabiztosan róni
kavicsos járdát Tovább →

rám zuhant ez a hajnal is a kék
a fekete a félálom spanyolfala
sejtjeim érzékelik Tovább →

árnyakkal alszik a hold
felhőágyát telesírja Tovább →

fekete gránitéjszaka. rajzolatán örökös készültségben egy álom:
talán lesz helyetted valaki, egy másik vakmerő, aki lerántja
a létminimumabroszt az asztalokról Tovább →