tanulni jöttem nem virággal
párbeszélni a nagyvilággal
omlós kalácsba sem harapva
beszálltam minden virradatba Tovább →

                                                                           Faludy György emlékére

“Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”

Tovább →

pohárkoccanás darabokat tört a csendből
portálüvegre páracsepp rajzolt kalligráfiát
egyikünk szavalni kezdett a végtelenről
s valaki ujjával dobolt egy apró ritmushibát Tovább →

a reggel hullafoltjait sminkeli
szűk pupillájára kontaktlencsét húz
nem mintha látna
csak megszokásból Tovább →

Egy fát szeretnék valahol.
Akár kopárat, akár zöldjébe borultat
– egy érthetetlen azonosulást. Tovább →

füledben a hajnal pulzusa dobol. aztán reggel lesz valahogy.
a fény az ablakra kenődik, az ágynemű párolog, főleg,
amiben ő feküdt. az ébredés az álom salakja. hogy igaz
volt-e. Tovább →

Tovább →