felkarmolták az eget
s a könnyű szövet
lebeg mint tépett
kormos imazászló Tovább →

“Szeretlek”, “kedves”, “örökké”, “szüntelen”,
“ezerszer” – s még hányszor – sorolt szavak,
s én, mint omlatag, de konok kőfalak,
e szókat zengem most néked bűntelen Tovább →

szülővárosom vagy
de akkora itt a nyugtalanság
és más időszámítás szerint szeretsz Tovább →

Tovább →

ki kötözte a türelmes tárgyakat
a bútorokhoz hogy így állítson
példát az embereknek a várakozás
magasztosságáról Tovább →

Eső szöszölt. Nem mozdult semmi más,
csak dallamozott a harmonikás Tovább →