a csöndből
fröccsöntött vaksötét Tovább →

Egy titkot őrizget gyerekkorom,
hogy bevett vár lett a templomtorony,
ott magasabban voltam, mint a fák,
és lelkem körbe néződte magát Tovább →

egyre nagyobb Bukta Tovább →

hiába adsz hidanként új nevet a folyónak
vize halai változatlanok Tovább →

amikor éjjel tűz és jég között
önmagát szüli és emészti az álom
megkergült levelek torlaszai alatt
felriad a télre vackolódott bogár Tovább →

Az elején két muraközi ló volt,
megringatták a föl-leszállongó port Tovább →

íme eljött egy újabb nap. neve sem volt, csak úgy itt
termett a semmiből hirtelen Tovább →

Levelekbe öltözteti a hiányt,
tarka színekbe, mint egy utcalányt Tovább →

ősz esők október üveg-
darabjai steril világokon Tovább →