elomlik a hajnali fény az aszfalton
virággá változnak az elgázolt éji pillék
egy szerelmespár újra kitalálja a világot Tovább →

“Nem kell elmenniük. Ti adjatok nékik enni!” (Mt 14, 17)

ezrével jönnek esőn viharon előre
megírt poklokon át kitölteni a repedéseket
Európa üres tenyerén Tovább →

Hajnal

Keszeghas-égbolt.
Piros. Ficánkol a kedd.
Fűszálon gyöngysor. Tovább →

oly elképesztően
nagy a nyomor hogy
fáj tőle az emberek csontja Tovább →

bizonyos napon a város utcái zsibbadt idegszálak
a mindennapok falán felkúszik a bátortalanság liánja
nemtörődömség kap szárnyra és mint repülőhal röpköd
a tervek fölött Tovább →

                                        „Ezért tanultam járni! Ezekért
                                        a kései, keserű léptekért.”
                                                             (Pilinszky János)
E kései, keserű versekért tanultam írni! Tovább →

Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre. Tovább →

„Amit hátrahagysz, alkohollal átitatott szavak értelmezhetetlen
hálózata. Gyilkosokra és m a g y a r á z ó k r a már nem lesz
szükséged. Isten nem fog félreérteni.” (Kántás Balázs) Tovább →