a percek percek maradnak
mi sorsot tapasztunk belőlük
kiköltött életünk etetjük-itatjuk
s mikor röpképes elengedjük Tovább →

elszórja sóhajod a város mint postás
a téves címzésű képeslapot amin a táj
magasról tesz a tájképre Tovább →

Borom érleltem, és csak ócska lőre,
sütöttem kenyeret, bodag lett belőle Tovább →

Szél macerálja a vizet,
a taraj habosan liheg, Tovább →

Meg nem nevezett szerző –              Átírás    
Terrorista csendek  Tovább →

Vak álomba hullt a rét, becsukta szemét
minden gyógyfűvirág. Percek pulzusát
kereste az éj. Telt tőgyű felleg húzott
a látóhatár felé Tovább →

rigmusaim megroggyantak
            s a korhadt rakoncán
kötélen vonszolom a szót Tovább →

Ami volt, röptödön nehezék.
A valóság fölfalta álmaidat
és nem lakott jól velük.
Most te következel Tovább →

az idő szemgödrébe hullik a fénymagányban
pulzáló csillagok léte. koránkelő hegycsúcsok
homlokára bizarr árnyékot vetnek légörvények
alakzatai Tovább →