Éveim hangyányi-kis napok rendre
szertehordták, és túl életem felén
elfogytak az út, s a morzsák Tovább →

Tovább →

prehisztorikus dallamtöredékek Tovább →

Versekben magasztallak, ajkadra,
hajadra, szemedre büszke jelzőket
találok. Kérkedem: emléked sosem
múlik el. Tovább →

Előrecsócsált táplálékon él.
Kivert fogakkal várja, hogy
szájába tömjék mindennapi
kenyerét Tovább →

A tanévkezdést nem is hoznám szóba,
de hatvanegyszer csöngettek azóta,
hogy kiszaladtál boldogan a fényre Tovább →

Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén,
hátratolva a széket
felállt és lopva szétnézett Tovább →

könnyű a szeretetre méltót szeretni
ki megfelel minden elvárásnak és úgy
él hogy segítség nélkül is megboldogul Tovább →