A templomtorony
mellett óriáslány üldögél.
Hajkoronája a hold,
hajtűjén csillagok Tovább →

(kiröhögtem a szeizmográfot
és ez lett a sorsom perceket menteni
beomlott percek alól) Tovább →

halott vagyok, csak eddig nem tudtam róla,
sóhajtott egy reggel. azóta megváltozott
minden. krizantém illatú lett a lehelete Tovább →

„Mindig úgy képzeltem, hogy a Paradicsom
valamiféle könyvtár lesz” – írja J. L. Borges
az Ajándok versében; így képzelem én is Tovább →

elemet cseréltem
a Mindenségben Tovább →

szegényház a te csended
eltérő időszámításba emigrálsz előlem
hajléktalan rózsák állnak asztalodnál
nézik ahogy magadból táplálkozol Tovább →

Ha idehagyod is a félig készet,
és nem vehetsz már nap-nap újra rajtot,
s egy másik égbolt pereméről nézed Tovább →

Ráncosodik a gyerek,
még mosolyog, játszik,
de alig hihető már,
hogy VAN. Bújócskázik Tovább →