Tovább →

szavakba szorítasz mindent amit érzel
egy arcot idézel aminek hegyvölgyén
annyiszor tévelyegtek ujjaid magadba
révedsz túlontúl nagy a csend Tovább →

a polcokon gyöngyök
ha mégis partra szállnék
(gondoltam egykor)
legyen ajándék Tovább →

Tovább →

Ahogy becsukta maga mögött a fodrászszalon ajtaját, rögtön megérezte a samponok ismerős, kellemes illatát. Nem késett, pontban 15:30-kor érkezett, ahogy minden hónap második péntekén szokott. Tovább →

összeadódtak a mínuszok, kétismeretlenes
egyenlet iksze és ipszilonja lettünk, világégés
után összeroppant táj, felismerhetetlenségig
gyalázott párbeszéd Tovább →

szívünk alatti
lepkegubók az arcok Tovább →

A hajad fekete volt, fénylő fekete.
Most olyan, mintha Jan van Eyck
vagy Tiziano festette volna át Tovább →

gránátalma illatú volt a kert. hullott levelekre
fröccsent a leve. akár a disznóvér, mondtad,
miközben én rejtélyes tárgyak körvonalába
kapaszkodtam Tovább →