indulás

súlyos köd-drapéria lóg a tóra elválasztja a
horizontot a távolodó madaraktól a nyárfa
ragaszkodik a fényhez Tovább →

Sóhajtoznak a kányafák
Állnak gyászban fehérben
Engem szánnak siratnak el
A korhely esti szélben Tovább →

álmok redőnye előtt
a Valóság várja
hogy kinyissanak téged
s lássék a kirakat Tovább →

Még a madarak is elhallgattak.
Vagy csak én nem hallom őket?
Szavaid, mint gyanútlan házba
az oldalról jött lövedék Tovább →

ma elengedem póráz utcáiról a várost
hadd nyargaljon kicsit szabadon Tovább →

Tele. Csordultig tele a tér,
mit üresnek és szűknek hittél:
fénnyel.  Az összedőlt kártya-
vár képét törli a recehártya. Tovább →

homályló Tél nemzeti
rideg cidri fagy
ócska gardróbok Tovább →

lassan elmúlik az enyészet hava
elmosódnak a nyomok kint semmi dolgod
a kert mélyen alszik nem is tud róla
hogy mindjárt megérkezik az álmok hava Tovább →

futok megállok futok tovább
az Időből készült satupofák
préséből álom csorog Tovább →