Uram, köszönöm neked a Szeretet Hírhozóját,
aki szelíd mosolyra bírja a Tó fölött lebegő
napkorongot. Hangjára a bárányfelhők békés
nyájba terelődnek Tovább →

eltátott szádba pille száll
merre menj
kérdezed Tovább →

az új dolgok fényesek Tovább →

Vékonyka szálra ül az ég,
pehelynyi lakk, a szirma kék,
a tavasz széléhez simul Tovább →

párnázott ajtók rendíthetetlen fennhatósága
kordonok pimasz nyugalma behatárolt tér
erő az utcán kővé fagyott kenyér Isten
kivágja az újságokból a róla szóló cikkeket Tovább →

a földbolygón túl
óceáni ködök
cidriző emberiség Tovább →

ki tudja
ki hajította el az első kavicsot
már később ért oda
esett az eső és csontig átázott Tovább →

Ott vagyok a fények közepében,
mint az árnyékok gyomrában is Tovább →

nem az az indulat
mikor fölemeled a szavad Tovább →

1

egy ámenben tartogatlak Tovább →