évtizedek múlva is
abban az estében laktunk
ahol térdig gázoltunk a
kimondatlanul maradt szavakban Tovább →

mindennapi gond
port szór a Látomásba Tovább →

Megvárjam, amíg elmegy az anyám,

és elfájdul, mint falevél a fán Tovább →

hatalmas kék kupola alatt
állok a mező közepén Tovább →

talán, mert mind messzebbre hátrál az ígéret
földje, ahonnan nagy ritkán jön csak levél, azt
is téves cím pecséttel visszaküldi a kegyetlen
szél Tovább →

Keletről jöttünk. Napkeletről.
Az izzó fényünk igaz ebből,
meg az, hogy testvérünk a Nap,
amikor ölelésbe kap. Tovább →