A mesékből kihajló virágok,
ha másféle regulában állnak,
a zaj lombja nem rejti el a csöndet,
a fény világít és nem vakít. Tovább →

emeri nehéz gőzmozdonyok
rohannak a fejeden át géppisztolyokkal
és sztálinorgonákkal lőnek rád
zörögnek és csörömpölnek a vascintányérok Tovább →

ó drága vágy megmenteni magunkat
a megszokás renyheségéből a nyomból
amit a vers hagy szívünkben Tovább →

Talán csak nem jó helyen kerestelek
eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik
az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés
járatait, beszivárog a hiány szülte
lyukakba, Tovább →

A tó neve: Balaton.
Napok úszkálnak benne Tovább →

Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Tovább →

királylány mosolyog
fogai riadt denevérek
nyakában tábla
ÉHES vagyok Tovább →

Létezem. Egy halandó félálmában.
Felismer hajam százéves bonsai erdejének
illatáról, csak még nem tudja, hogy az a
hirtelen visszafojtott lélegzet én vagyok. Tovább →

Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak. Tovább →