történetem lomtárába kerülnek
gyermekkorom rémképei
a gyűlöletté fajzott tehetetlen
düh Tovább →

A legtökéletesebb útvesztő a sivatag.
Huzatos hely. Láthatatlan folyosóin
orkánok és hurrikánok tombolnak Tovább →

ez az éjszaka eltörli az évszakot
amire hiába vársz a Tó partról
fölhallatszik a remény segély-
kiáltása már csak a neve látszik Tovább →

„Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk?
(…) S hogy mer puszta kézzel?” (Pilinszky János)

Egy író asztalán állok, a lábam körül
papírhalom, olyan, mint egy gondosan
előkészített madárfészek. Tovább →

a városkép rendet és tisztaságot mutat
előre kijelölt sorban állnak a házak
vakolatukon horzsolásként mállik az idő Tovább →

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sűrűjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?*

Tovább →

Kifordulni a maga alkotta keretből,
mint a sokat látott kép, amikor unni
kezdi a Nap árnyjátékait a falon. Tovább →