ugyanabban a városban éltünk
a városban ahol minden megtörtént már Tovább
Havi archívumok: november 2018
Jutalmunk lesz ott is
BULIMIA
„Zombivá válás közben megváltozik a tekintet.” (Wikipédia)
A rokonok, mint a zombik, ki vannak
éhezve minden szóra, minden mozdulatra,
amit a bonbon mellé ajándékba kapnak. Tovább
Egy agyaggalamb hallucinációja
Zenekar 2. regény – részlet
8. fejezet
„Érted meggyógyulok!”
Másnap hajnalban amikor kinyitottam a szemem, forgott velem a szoba. Amint megmozdítottam a fejem, erős hányinger fogott el. Szólni akartam Ákosnak, segítsen felkelni, de nem tudtam. Furcsa, artikulátlan hang jött ki a torkomon. Tovább
HOZZÁ
Valamit horgolok. Érzem a kezemben
a gyarapodó anyagot, puha és könnyű,
mégis súlya van Tovább
A sokoldalú szekrény
Pirkadt. A nagy fehér kutyák úgy hallgattak, mint a távoli hegytető még el nem olvadt hósapkája. Ion és Florin a deszkafélékkel bekerített, rögtönzött gyűjtő előtt fejt. Tovább
ZÁRÓJELBEN (két változat)
A valóságunk attól még valóság marad,
hogy közbevetésszerűen bukkansz fel
benne Tovább