enyém a bánat
tiéd a béke
múltunk ékköve
szívemből kitépve
porban csúszom
hajam tépem
nem hiszek már
szép mesében
pedig szerettem
mesélni
dúdolni
élni
magam ringatva
csak a szemem kérdi
miért lett
halvány a fény
messzi a közel
ajkad néma
nem felel
nem felel
Veled marad a közös múlt, amíg élsz, emlékezel, s amíg emlékezel, Ő is él…
Most már benned, általad.
ringat, múltat s jövőt