hol vagy
kereslek
faggatom
a csendet
gyertya
fényébe nézve
neved
ordítva az égre
nincs válasz
nincs támasz
csak a következő élet
adhat vissza téged
megismersz majd
száz halál között
fényünk felragyog
ha minden eltörött
mert ahol szeretet van
nincs távolság
csak az idő
lepereg
s egy jobb jövő nő
lelkünk magjából
mit elvet az Isten…
hiszek benned
mert mindig is hittem
2014. március 30.
Ezt most nem érzem olyan kétségbeesettnek, de ha emögött az áll, hogy csitul a fájdalom, akkor örülök. “ahol szeretet van nincs távolság” ez szép gondolat, de lehetne Mirage-sosabb… az utolsó – a verstől elkülönülő – két sor inkább gyengíti mintsem erősíti… ez erősebb leütés lenne:
“egy jobb jövő nő
lelkünk magjából
mint elvet az Isten…”
(azt hiszem, MIT elvet Isten, ugye?)
ölellek
énisénis
hullámzó a fájdalom, hol erősebb, hol gyengébb. még nem tudok jó verseket írni, ez most nem erről szól. ez a leütés nekem fontos. nekem erős, mert emberben így még nem bíztam és ettől erős a leütés, nem vers szempontból. igen, elgépeltem, mit és nem mint. köszönöm szépen hogy hozzám szóltál, majd próbálok jobbat, az oldal színvonalát emelőt írni, remélem lesz hozzá erőm.
ölellek
énisénis
Semmi baj, már javítottam is… most egy a fontos, hogy írj! ölellek
énisénis
csak a következő élet…
IGEN, megismer.
köszönöm kedves Tibor. igen, tudom, hogy megismer majd.
Drága Mirage! Írj, és írj! Majd letisztul a fájdalom és mélyéből előtörnek az erősebb versek is. Ölellek: Hontalan
Nagyon szépen köszönöm!
Szomorú és mégis bizakodó 🙂 Mert, hát ott van Isten, s ha Ő velünk, ugyan ki lehet ellenünk? Szép vers Mirage
ó, hát saját magunk… köszönöm, h nálam jártál.