Az én utamon nincsen átok,
mert ölelik a vadvirágok,
kicsit göröngyös, girbe-gurba,
de rajt maradt az Isten ujja.
Én jókedvemben azon járok,
szeret a por, a víz, az árok,
a teste kövér, éles, durva,
de dalomat a szél is fújja.
Nagy ez az út, de azért kellett,
hogy ezen jöhess karom mellett,
s hogy megússzam a vágtát élve,
majd te figyelj az útszegélyre.