elnyílt pipacsok
vércseppjeit követi a vágy
visszatalálni hozzád
a múltba
nem kérdezni semmit
némán összeölelkezni
egymásba záródni
mint alvó virág
kincset őrző kagyló
eső vagy én hó
eltűnünk
felissza lelkünket a Nap
hogy újra találkozzunk
játszi fények
egymásba futó
érintők az ég alatt
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
visszatalálni a múltba…
Ez az, ami — ha a pszichés állapotunk is úgy akarja — bármikor sikerülhet.
(Meg)érintő.
Tibor szavait csak egy cseppet igazítom az enyémhez: megérintŐ
ölellek
énisénis