odaadtad a legjobb öltönyében és elégették
a szakállát hamuvá süketült fülei nem hallják
evilági kiáltozásodat és nem érted többé mit
beszél mert hangja alól kihúzták a száját jaj
nekik akik átengedték és jaj neked aki vagy
mit mondasz most az élőknek és mit amikor
holtában figyel és álmodban mozog az ajka
valakinek az élet végét is meg kell köszönni a
hála leghálátlanabb szavaival az idő peremén
egyensúlyozva örökre kívül helyezve ezek a
mi szertartásaink az ő belakhatatlan létezésük
ellensúlyozására senki nem tudja hová leszünk
hirtelen belőlük és hová lesznek bennünk égett
szakállal beesett arccal por és hamu hamu hamu