árnyakkal alszik a hold
felhőágyát telesírja
felriad kiles ijedten
a csillagokkal kivarrt pokolra
süvít a szél villanypóznát himbál
sötétbe borul a móló
eltévedünk elhagyjunk sajkánk
tovaring az úszó koporsó
gyűrötten ébred reggel a nap
nyűgös nem találja a szerelmet
hogyan mosolyogjon így a mogorva földre
sugarai tapogatózva útra kelnek
hideg arcomról felitatja a könnyet
urnádon kifényesíti a képet
eggyel kevesebb boldogtalan gondolja
ki felmondott az életnek és továbblépett
Benned a legfényesebb.
(És Te ezért sem mondhatsz fel.)