Ha ellenáll, s kevés a hatalmad,
ne izzadj tovább, csapj az asztalra —
olykor tolvaj szüli az alkalmat.
Elég a kell, ha nem az a szabad.
Esélytelenül vársz a malasztra,
ha ellenáll, s kevés a hatalmad.
Ki kedvét veszíti, ha elakad
a szöveg, biztosan elszalasztja —
pedig tolvaj szüli az alkalmat.
Szegett lehet a kedv, de nem: szavad.
Sorra új sor, mint nyár a tavaszra:
ha ellenáll, s kevés a hatalmad,
a világ rendje mégis ez marad.
Ki elszánt, akadály nem riasztja —
olykor tolvaj szüli az alkalmat.
Mozdulatlanul gubbaszt madarad?
Rögvest szárnyat bont majd a mihaszna,
úgy áll ellen, csak legyen hatalmad.
Lepd meg! Váratlan nyúlj oda, s adjad
a macsót neki. Ez kiakasztja,
s ha ellenáll is, már van hatalmad —
most is tolvaj szülte az alkalmat.
De jó! tetszik ez a régre visszanyúló villanella-stílus 🙂 még akkor is, ha nem követi pontosan a rímképlete az akkori aabb-s négysoros strófákat. és igazán macsós 😀 Egy kérdés: az utolsó versszak első sorában az “adjad” a megzenésítés miatt nem “add”?
Drága Mari, a modern villanella rímképlete (A1 b A2 / a b A1 / a b A2 / a b A1 / a b A2 / a b A1 A2 — öt tercina + hatodikként a négysoros) itt annyiban sérül, hogy a négysoros elé bekéredzkedett egy hatodik fattyú tercina, a b A1 rímekkel.
Így a hét versszak miatt lett FÉLE a szöveg, no meg az ismétlődő A1, A2 sorok eleje is variálódik. A “klasszikus” modern villanellában a teljes sorok változtatás nélkül (vagy minimális változtatással) ismétlődnek. A legismertebb, klasszikus “újkori” villanella Dylan Thomas mindkettőnk által nagyon kedvelt “Csendben ne lépj az éjszakába át” című verse, nem is állom meg, hogy ide ne tegyem, eredetiben és Nagy László fordításában:
Do not go gentle into that good night
Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.
Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.
Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.
Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieved it on its way,
Do not go gentle into that good night.
Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.
And you, my father, there on the sad height,
Curse, bless me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.
***
Csöndben ne lépj az éjszakába át
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.
A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.
A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába árt.
A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.
Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.
Nagyon köszönöm soraidat! 🙂
Nagyszerű vers, Barátom!
Köszönöm jelzésedet, Barátom!