mikor sötét lesz
úgy értem egészen sötét
felgyűrődik minden szeglet
és a magasban egymásba gubancolódnak
ücsörög a sűrű szövésű hálóban
felhúzott térdekkel
rázkódik a válla
lecsúszik róla a takaró
le a bőr le a hús és a csontok összeütődnek
megmerevíti a hátát
többé ne nevezzük szerelemnek
drágaKŐm, ez a versed is ‘jajnagyon’…
Köszönöm. Nálam is a kedvencek között van.
végsőkig végsőről
A vésőig. Ha már… 😀