a tapasztalás első bokra
körbekerített térszoros
japánkert zen kövek
visszafogott koccanása
kúszó másodpercmutató
még egy és még egy
utolsó nekifeszülés
lábujjhegy kivezető út
pohár jég interferencia
feszül oldódik elsimul
véges várakozás
a tapasztalás második bokra
nagyon zárt nyár
áttetsző testek
viharok iszonyú sürgése
hegyek felől sík felől
válogatás nélkül
ijedelem kapkodás
elnapolt találkozások
percenként száznegyven
hatástalan szertartásének
időleges várakozás
a tapasztalás harmadik bokra
forog kering
vége-hossza egy
törvénye ismeretlen
mőbiusz-világszalag
talán az elme
legvégső határa
ellenszegülő
túlmerészkedés
szitakötőima
végtelen várakozás
aztaaaaaaaaaaaa…. ez megint egy óriási vers!
Igyekszem… 😀
“ellenszegülő túlmerészkedés”
Időnként teljesen irracionális dolgokat próbál az ember.
“szitakötőima” – ez nagyon tetszik.
mindig várakozunk valamire…
A szitakötő akár éveket is várakozik arra, hogy azzá lehessen, ami. Hát, ezért…
Köszönöm, hogy itt voltál!
Tetszenek ezek a bokrok 🙂 Nagyon érdekes képeket festesz 🙂 És minden egyes bokor a várakozás különböző válfajainak állomása. Szeretem a verseidet, ezt is 🙂
Köszönöm!
Néha egészen egyszerű dolgokon is jó elmélkedni.