mindenkinek a maga valósága
félig tele fele üres
én megsimogatom az alvó óriáskígyót
más iszonyodik tőle
agytekervényekben saját igazság
ugyanaz a hír de mennyi nézőpont
külön világok különböző hullámhosszon
a megértés csodája ünnep
felfénylő tekintetek
összemosolygások kincseit viszem a túlpartra
halványuló létemben
egyszervolt mesék hangja dünnyög altatót
élőhalott lettem
maga az alvó óriáskígyó
iszonyodj ha nem látod a folyamatosságot
befagyott szemem tükrében
szabadulni vágyó lélek
verdesi magát a felszínhez
nemsokára kijut
új valóságot cseppenteni
az élet itatóspapírjára