álmaid szegletébe húzódom szimbólumokban
szólok hogy elkerüljem az egyensúlyvesztés
szövődményeit a gondok a gyűlölet a képmutatás
beszédét és segítsek meglágyítani a holnapok
arcvonását megfürdöm szavaid tiszta tavában
kiengesztelem a váratlanul lecsapó viharokat
amiktől összerezzennek a jámbor virágok és a
felhőlepedőkről lepotyog őseink monogramja
most szorongás diktál a tájnak verseket az ínségben
nevelt rózsák tövist növesztenek a tisztesség rétjén
oktalan állatok legelnek és a remény imakönyvét
sötétség lapozza át a tétlenség gyászában melléd
térdelek veled imádkozom össze kell fognunk mert
az áruló csókra készen áll és közeleg az idő amikor
sok csákányra lesz szükségünk hogy ki tudjuk
szabadítani egymást a bizonytalanság falai mögül
viszek egy csákányt 🙂
Csodálatos képek 🙂 Elképesztő megszemélyesítések. Mindegyik csillagos ötös 🙂
“most szorongás diktál a tájnak verseket az ínségben
nevelt rózsák tövist növesztenek a tisztesség rétjén”
Ölellek és mp. Vacskád
Én már időben gondoskodtam róla… csak kölcsönadtam 😀 de itt az ideje, hogy visszakérjem… ömp4444444444444madarad
Lejegyezted
(verset az ínségben).
így hozta a ma hajnal… mintha diktálta volna valaki a szavakat… de ezt Te is nagyon jól ismered 🙂
csoda
Köszönöm fellelkesült szavad, Anikó… de csodának én azt mondhatnám: csoda, hogy élünk 🙂
Lefogom forgatni… Akarom mondni fordítani. 🙂
Kedves vagy, köszönöm.