Az én utamon nincsen átok,
mert ölelik a vadvirágok,
kicsit göröngyös, girbe-gurba,
de rajt maradt az Isten ujja.
Én jókedvemben azon járok,
szeret a por, a víz, az árok,
a teste kövér, éles, durva,
de dalomat a szél is fújja.
Nagy ez az út, de azért kellett,
hogy ezen jöhess karom mellett,
s hogy megússzam a vágtát élve,
majd te figyelj az útszegélyre.
Az ilyen életre szóló szerelem, amiben Ti éltek, Mitykám oly ritka manapság, szívből kívánom, hogy jó egészségben és továbbra is szeretetben mehessen karod mellett a Párod. ölellek: Madárlány
Fújja, Barátom, fújja. 🙂