mivel a fütyülő hang nem a közeledő
lövedéket jelzi csupán
a kávéfőző sipítozása az
a költő nyugodtan ült karosszékében
már minden gondolata elfogyott
csupán hírei maradtak csúnya
fekete hírei melyek igen messziről
érkeztek aztán közelebbről is
s mikor a bolti eladót látni vélte
egy szórólapon a költő nagyon
bepipult odahagyta karosszékét
hogy behozza az elkészült kávét
letette a klaviatúra mellé s lám
fekete a fekete mellett ezt látván
újabb szörnyülködésbe kezdett
csak úgy dőltek belőle a betűk
szavakká rendeződtek
és akkor a költő rohamra készen
ült tovább
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“a költő rohamra készen
ült tovább”
precízen láttatsz, Istvándorom. Ölellek: KedvesMarid
Itt is megvett a szarkazmusod, István. 🙂