Nem siet, kinek
az örökkévalóság
csak egy pillanat.
A sínen vonat robog
át. Minden óra megáll.

Mit magadénak
hiszel, legféltettebb
kincsed, sem a tied.
Csak nálad van. Hogy vigyázz
rá. Ahogyan senki más.

Bújna előled.
Hajadba. Tenyeredbe.
Üres öledbe.
Csak védd meg. Attól aki
vagy. Vagy, aki lehetnél.

Nem engedheted
el, míg nem fogadtad el.
Nem fogadhatod
el, míg el nem engedted.
A neve: örök képmás.

Vajúdik a tél.
Világra kínlódja a
túlhordott tavaszt.
Túlérlelt ábrándjaink
felett ki bábáskodik?

Árva kérdőjel
a felkiáltójelek
alkotta körben.
A máglyarakásokon
nem hamvad a félelem.

Napnyugta felől
madárfelhő közeleg.
Lesz-e eső?
Az ismeretlen isten
oltárán felcsap a tűz.

Nyugtalan nedvek
a fák hajlataiban:
tombol a tavasz.
A vágy útvesztőiben
tiszta forrást hol lelek?

Nyílvessző szeli
a levegőt. Ág roppan
a hegygerincen.
Csillag szűköl az égen.
Készülj: a fájdalom üzen.

Éhenkórász folt
az égen. Csillagaid
álmát zabálja.
Örvénylő kút a dicsvágy.
Bele ne szédülj, vigyázz.

Kapaszkodunk a
világba, mint utolsó
levél az ágba.
Kapaszkodik belénk a
világ. Levélbe az ág.