Vedd birtokba, ami a tied.
Meg fogsz lepődni, amikor utoléred,
akit bensődben kergetsz.
Különböztetni annyi, mint teremteni,
határolni vég nélkül a végtelenben.
Kívül maradni a határokon,
nem rondítani bele az alkotott formákba,
amelyek noha általad,
ám csakis nélküled lehetnek
csorbítatlan darabjai az egésznek.
Akár szabályként is leírhatod,
ha van hozzá elegendő bátorságod.
(Ha nincs, akkor megpróbálsz
egyszerűen csak írni róla,
mert szeretnéd valamiképpen megnevezni,
anélkül, hogy hiába vennéd.)
5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“nem rondítani bele az alkotott formákba,
amelyek noha általad,
ám csakis nélküled lehetnek
csorbítatlan darabjai az egésznek.”
szívemig jutott…
Örülök, hogy megérintett, drága Mari.
Köszönöm jelzésedet!
“ám csakis nélküled lehetnek
csorbítatlan darabjai az egésznek.”
Egyszerűen szép…
Köszönöm soraidat, kedves Vali!
Örülök, hogy így érzed.
“Vedd birtokba, ami a tied.
Meg fogsz lepődni, amikor utoléred,
akit bensődben kergetsz.” – most ez.