egy Ulysses hallucináció taréján
                csak Joyce rajongóknak

csontváz síneken döcög az éj
                csontváz sminkjén szivárgó fény
                lidércfény villog
zöld és piros
piros és zöld
                veszettül jelző
                vészjelző
csattog a villamos kitérő
réz hógombóc üget
                krátermély ostyán
gyermekhad nyalogat

                ki tér ő

sok nő s férfi civakodva
                és egy idióta
csak röhög
aiaié szigetén faragott nyoszolyán
kirké enyeleg
                éjnő ő
                kéjnő
bella bello bellissima
                bordélyházak kéjhomálya nyöszörög
az apróra morzsolt nyavalyák porát
hinti az éber
                némber a gyülekezetre

molyhosbak ökörfark pöfög
                virág ő
                higanygőzben poroszkál
                                egy fakó dagerrotípián

nevem virag lipoti
                szombathelyről

gyí te fakó gyí te szürke
gyí két lábam fussatok
olyan áldott két csikó ez
egyik sem kér abrakot

morbus vinocus
                az ópapa monoklis hippogriffel paroláz
kajánul vigyorog ugrásra készen
                egy fekete lyuk peremén
                tán szomjas kályhacső
és felönt a garatra
camera obscura
                képzelgések ura
mélyén két lámpabél srófolja magát agyon
                extázis hangon
                nyikorog
petróleum pislákol és
                szikrázik még egy utolsót az értelem
                sercegő lepke szárnyakon
                                vakon
főnix a lángokban
hála az égnek
                izzó kéjnek
királyi szabadalmazott lopójáték
                sorsjegyek
összegyűrt papír zaját vasalgatja egy gnóm
silabizálja szerencséjét
                majd elbiceg

roston sült birkavese húgyillata
                lengi be a nyüzsgő sikátort
egy tetőtéri ablak a járdára öklendezi
                a vacsora maradékát
                                liccsen
                                loccsan

odaadtam mollynak
örült is a holminak

                hangfoszlányok a kandeláberek búbján

a kacsapöcsenyét
a kacsapöcsenyét

és ismét a sirályok kurtán furcsán
                                rekécs
                                rekécs

az apróra morzsolt nyavalyák porát
még mindig hinti az éber
                némber a gyülekezetre