a csöndből
fröccsöntött vaksötét
óriási röpképtelen denevér
szárnyai mögött lapul minden
távoli emlék
érzem
mamutszőr
óriás medvekoponya
a hajnal illathiánya
folyamatos hóeséstől
megzavarodott szemek
őrizni kell a tüzet
forró lapos kövön
sistergő hópihék
korgó embergyomor
korgó vadállatgyomor
az éhség vésője
az éhség harapása
megfordulok
s lepedőm úgy ropog
akár barlang előtt
a hó
Idilli atavizmus.
(És: őrzöd.)
Hatalmas Barátom, élvezet képeid, hasonlataid csodájában elmerülni. És igen, “őrizni kell a tüzet”. Jó tudni, hogy ebben sem vagyok egyedül. Barátsággal: Tűzőrző Hontalan
István, nem tudom, miért, de ez nekem most egy gyomros. Akárhánymilió év alatt nem sok változott. Talán, hogy a barlangrajzoktól eljutottunk a laptopig. A többi ugyanaz.