1. függvények
úgy fogadsz el ahogy tavasszal a táj
a zöld színt szemedből a nyári égbolt
nyílik rám végső átalakulásom előjelét
megfordítod egyetlen mondatoddal
világszép segged van babám
fogsoroddal eddie van hallen
muzsikáját játszod gerincem húrjain
ez csak parasztvakítás mondod
az igazi zene akkor jön amikor
nem a számmal gitározok
felizgat illatod természetes zamata
nem akarom felfedezni csókodban
az ősz ízét tudom akkor örökre fénytelen
marad az ég palatáblája és a hold nem
beszélget a csillagokkal
úgy fogadlak el mint tangens a kotangensét
páratlan szögfüggvények koordináta
rendszerünk origója a szenvedély
képesek vagyunk bármilyen nagy
pozitív értéket felvenni egymástól
2. magam sem tudom
ha eljössz a szexi necc harisnyában
és izgató tangában fekete csipke
kombinéban várlak igazi vamp nő
hosszú szipkából szívom a cigit nem
dohogok hol maradsz ilyen sokáig
tuti hogy megveszel értem
később a hiábavaló várakozás miatti
dühöm nyald ki a világszép seggem
babám mondattal távozik lecserélem
szexi neccharisnyám és alig kombiném
a dog tired feliratú babarózsaszín
pizsamára vágyaim itt ott fellobbanó
tüzét több vödör jeges vízzel eloltom
bekapcsolom a tévét és elalszom egy
krimin sebaj mindig első percben
tudom ki a gyilkos mégis beleszeretek
hajnal háromkor megébredek anyám
szavaival ajkamon mindegy csak ne
fájjon meglepően üres vagyok akár a
bankszámlám kicsit ábrándozom mi
lett volna ha leülök megírom ezt a
verset magam sem tudom minek
A mindenit…
“úgy fogadlak el, mint tangens a kotangensét” zseniális, a többi is nagyon… harmonikusak azért ezek a páratlan szögfüggvények, és nem pártatlanok 🙂
Tetszett:)
páratlanok, de nem pártatlanok… vagy fordítva, ma olyan bizonytalan vagyok…
Na tessék, az olvasó meg csak/és gyötörje a kis csökevény agyát a megérteni, megérteni mezsgyéjén.
Óóóó, nem akarom én, hogy az Olvasó gyötrődjön 😀 Ölellek, Andor!
Juhhé! Én nem gyötrődtem.
Szívből örülök 🙂