Elmesélhetetlen az utak álma.
Hogy mire emlékeznek reggelente,
amikor felébrednek. Mit motyognak
balzsamillatú éjszakákon a soha nem
alvó Istennek. Egy minden. Kettő:
semmi. Erről szeretnék meggyőzni?
Elmesélhetetlen vagy te is. Hiába
tévedsz el éjjelente az álmok útjain,
hogy az örökkévalóság színkészletéből
a legelképzelhetetlenebb árnyalatokat
is begyűjtsd, nem lesz belőled fényes
mesealak sose. Örökre a hétköznapok
leírhatatlan, szürke hőse maradsz. Vívod
tovább a rég lejárt harcot a valósággal.
Még a fájdalom sem a tied. A szivárvány
fakuló színeivel a kezedben naponta
elnézed, ahogy a mindenséget világra
segítő, alkotó ige szenvedő szerkezetekbe
feszíti magát érted és helyetted szenved,
hogy te, a hétköznapok leírhatatlan, szürke
hőse, az utolsó órádig is úgy érezhesd,
életed főszereplője voltál, cselekvő alany.

2014. január 17.