Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?

——————————————————————–Látom, nem köti le, ami odabent
——————————————————————–történik. Szerintem törvénytelen így
——————————————————————–fölhajtani a feketét. Nem lennék
——————————————————————–a helyében. Képtelen rá, hogy élvezze.

Az életet. Bámulom, jobb híján. Most
épp magát az üres járdaszigeten.
Bár már baromira unom, ahogyan
közönyt mímel. Végül is ki figyel? És kit?

——————————————————————–Fogadni mernék, fizetéskor bezzeg
——————————————————————–mindjárt megélénkül. Talán vissza
——————————————————————–is kérdez a számlára. Képes rá. Hogy
——————————————————————–a fenébe stírölhet egy ilyen alak?

Jóval kezd, ha vesémbe akar látni.
Roppant kényes vagyok személyiségi
jogaimra. Meg arra is, hogy senki
esernyője ne takarhasson ki semmit.

——————————————————————–A valóságból. Vagy előlem. Ami
——————————————————————–bizonyos, hogy meneküléssel ér fel
——————————————————————–minden gesztusa. Egészen pontosan
——————————————————————–a hiányuk. Egyre jobban összezavar.

Kimerít. A várakozás. Jöhetne
már a pincérlány. Vagy a villamos, hogy
véget vessen a képtelen helyzetnek.
Kínos, amikor a fagylalt így visszanyal.

——————————————————————–Most szinte szimpatikus, hogy ennyire
——————————————————————–elanyátlanodott. Bolond lennék, ha
——————————————————————–hagynám lépre csalni magam. Még jó, hogy
——————————————————————–végre felszállhatok. Sikerült megúsznom.

————————————-Ezt a kellemetlen kalandot inkább
————————————-megspóroltam volna. Már egy tök üres
————————————-presszóban/megállóban sem lehet megbízni. Végképp
————————————-itt az ideje, hogy másikat keressek.