Kihűlt lábnyomok az erdőn.
Havazik. A ma a tegnapelőtt
bolondja, a tegnap a holnap
után ácsingózik. Az olvadt jég
reggelre visszafagy a földre.
Legyen nyár, szól egy hang
föntről, s mire meghallom,
minden megváltozik. Az út,
a hó, a jég, a hang merő
káprázat. Nem létezik. Az Isten
a mindenségben egyedül
álmodik egy asszonyról, kinek
kedvéért, amíg alszik, meg
fogja alkotni a legelső férfit.
A szomszédos galaxisról nézve
a Földön most a dinoszauruszok
kora zajlik. Az Isten még csak
kisgyermek. Az ujjaival játszik.

2015. február 2.