A mennyből eső esik,
a pokol szúrja a talpam.
Tarló. Fehérednek
a klottgatyák. Mögöttem
kővé vált gerlék koppannak.
Dél van. Egy bokor kitakarja
a harangszót. Nincs ilyen,
tudom. Mégis kitakarja.
Látni a csöndet. Furcsa
pózban, a bokor ágbogában
fönnakadva. Mintha
szólni akarna. A kertek
virágmintás kötények.
A horizont mögül megint
Pistikéznek. Anya, te vagy?
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megindítóan varázsoltál, itt is Barátom.
“Egy bokor kitakarja
a harangszót. Nincs ilyen,
tudom. Mégis kitakarja.”
Ez is, és a többi is: üt, borzongtat, mint egy Hitchcock-film.
Megérintett…