Lányos termet, ferde metszésű szem,
fehér gyapjúruha, erélyes arcél…
Szép királynő, hited, mint az acél,
töretlen. Bábokat űz a végeken
gigászi álmod: a Visszahódítás.
De bástyáid felett egy hang ezt súgja:
“a játékos egy másik tábla rabja,
hol fehér nap van, sötét éjszakák.”
Démonok felelnek kétségeidre,
s míg neved visszhangozza az Újvilág,
gyónni hív a nálad is buzgóbb halál.
Törvényekkel szentelt vétkeidre
a vezeklés nem ad feloldozást,
míg az országra, mit a “hitetlenek”
térképein Eldoradónak neveznek,
legbelső önmagadban nem találsz.
2015. március 26.
(Az idézett két verssort Jorge Luis Borges “Sakk” című verséből kölcsönöztem.)
(A kép forrása: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Isabel_la_Cat%C3%B3lica_01b.jpg
Közel hoztad a modellt számomra itt is, Anikó.