Keresztet sose vetett,
de az én szemem látta,
ahogyan hurkot ejtett
a jegenyék nyakába,
ha fát szögelt, kezével
úgy óvta kalapácsát,
hogy engedelmes éllel
elhúzódtak a szálkák,
a féltett szerszámok közt
nagy híre járt apámnak,
vigyázták, ahogy ment-jött
a dologra várt tárgyak,
furcsa volt, ahogy nap-nap
hajlongva tesz-vesz, térdel,
hogy mikor jön a nagy nap
ne birkózzon az éggel.
Nem voltam ott. S az áldott,
hogy önmagát segítse,
a szöget, kalapácsot
arany kezében vitte.